Tárcsa, felakaszt, doboz, megkapó; válaszol; vezető, IRÁNYÍTÓ… mi jut ezekről az eszünkbe? Az angol nyelvre jellemző, hogy sok technikai terminológia nem változik meg benne, még ha a technikai megoldások változnak is. (Retrospektív: az eredeti cikk 2007-ben jelent meg, amikor a vezetékes telefonok korszaka már a végéhez közeledett a robbanásszerűen terjedő mobiltelefonokkal szemben. A Z-generáció tagjainak a cikk már kifejezetten technikatörténeti vetületű nyelvészeti érdekesség lehet csak.)

***

Tárcsa, felakaszt, doboz, megkapó/átvevő/címzett; válaszol; vezető, irányító – mi jut ezekről az eszünkbe? Na és ezekről: dial, hang up, box, receiver, answer, directory – valószínűleg a telefonálás néhány alap kifejezése. Az angol nyelvre jellemző, hogy sok technikai terminológia nem változik meg benne, még ha a technikai megoldások változnak is.

Vegyük ezeket sorra itt a telefonálással kapcsolatban!

DIAL = tárcsa. Mindenki emlékszik a forgótárcsás készülékekre, és arra is, hogy változatlanul sokáig a „tárcsázni” kifejezést használtuk és használjuk sokan ma is. Pedig a gombnyomogatásnak már csak a számok szintjén van köze egymáshoz. (A push = benyom, és button = gomb szavakat használják ma, bár a magyarban sokszor a beütnit szeretjük inkább.)

HANG UP = felakaszt. Ez az egyik kedvencem. Sokan nem tudják, hogy a kagyló (receiver) visszahelyezése miért így szól angolul, pedig némi technikatörténeti ismeret alapján egyértelmű.  Nem kell sokat gondolkodni rajta, csak felidézni, hogy az első telefonokon a hallgató (a tulajdonképpeni receiver, a hangszóró, amit egyébként az angolban loudspeakernek is, hangosbeszélőnek is hívnak) és a beszélő (a mikrofon) még két külön dolognak számított – a beszélő a mai mikrofonokra hasonlított, a hallgató (a tulajdonképpeni kagyló) pedig egy drót végén helyezkedett el (némelyik modellen fordítva). A hallgatót a vezetékénél fogva általában egy kampóra akasztották fel (hang up!!!), ami a beszélő mikrofonállványából állt ki. Ezt a kifejezést használják ma is – a magyar ehhez képest újított a letenni szóval, amivel az asztali készülékekre utalt, ámbátor a fali készülékekre is ezt használjuk, vagyis itt valójában kontramodernizáltuk a kifejezést.

A következő a doboz, vagyis a BOX, amivel a telefonfülkét szokták nevezni angolul – és esetenként még a pénzbedobós készülékek teljes egészét is („Put 50 pence in the box.”). Sokan most azt mondják, hogy „De hiszen az a telephone-box, vagy phonebox!” Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az angolszász nyelvhasználatra ugyanúgy jellemző a mániákus egyszerűsítés, vagyis az, hogy az összetett kifejezéseket előszeretettel rövidítik, így a fentiekből sokszor a puszta BOX maradt meg, természetesen a megfelelő kontextusban. (A BOX mellesleg rengeteg tároló alkalmatosság megnevezésére használatos.)

A RECEIVER, a RECEIVE = megkap, átvesz (pl. postai küldeményt) igéből képzik – semmi gubanc nem lenne, csak az, hogy a vezetékes telefonok fénykorában már nemcsak a hallgatót, hanem a beszélő mikrofont is egybeépítve gyártották, vagyis a receiver csak a kagyló egyik funkcióját jelöli.

Az ANSWER is érdekes szerepet kapott a telefonálással kapcsolatban. A csengetésre való reagálást, a kagyló felvételét, a hívás fogadását jelenti (ugyanezt használják a kopogtatással /knocking/ kapcsolatban is.) Vagyis: ANSWER THE PHONE = felveszi a telefont (Lásd.: ANSWER THE DOOR = kopogtatásra kinyitja az ajtót).

És már itt is vagyunk a DIRECTORY-nál, ami a BOX-hoz hasonlóan rövidülést szenvedett: eredetileg és hivatalosan Telephone Directory, magyarosan Telefonkönyv. A DIRECTORY még onnan maradhatott vissza, miszerint a DIRECT, irányít(ás), vezet(és) jelentése, vagyis azokat igazította útba, akik valakinek a telefonon való elérhetőségét kereste. Vagyis: „Telefon / Telefonos Útbaigazító”.

 ***

Brain Storming, 2026.07.18.

(Brain Storming 2007.01.01. dátummal megjelent cikkéből átdolgozva.)

Egy kis érdekesség, ami a helyesírásunkról jutott eszembe. .... A magyar nyelvben gyakran okoz a helyesírással kapcsolatban fejtörést, hogy egy szóban egy adott hang hosszú vagy rövid. Van pár példa arra, amikor a beszélők hosszan ejtenek egy hangot, viszont írásban a rövid hangot jelölő betűvel rögzítik. Tipikus példa erre a MINDIG szavunk. Ellentétes példa is akad, például az -ÍT képzővel alkotott szavakban gyakran ejtik a képzőt röviden. (Vigyázat, itt nem az önmagában kimondott szavaról van szó, hanem a beszédfolyamatba szervesen illeszkedő kiejtésről!!!) ... Egy kényelmesen elolvasható blogbejegyzésben kellő rálátást kaphat az érdeklődő: https://csakazolvassa.hu/2012/08/08/tanuljunk-magyarul-10-hosszu-rovid/ ... A minap au "UTOLÉR" szavunkon akadtam meg, mert a fülemben a szó -O- hangja inkább hosszú ejtéssel csengett vissza, azért utánanéztem. Mint kiderült, a helysírásunk rövid -O-val rögzítette, ám az 19ó862-es kiadású Czuczor-Fogarasi féle Magyar nyelv Szótára még hosszú -Ó-val vette be a szójegyzékbe. A mai leírásokban még megemlítik, hogy a hosszú -Ó-s kiejtés régies - az Arcanum oldalán viszont egy az egyben digitalizálták az eredeti leírást. Érdekesnek találom, hogy a digitalizált formátumban nincs kiemelve minden szócikknél, hogy ez bizony egy majd 200 évvel korábbi nyelvállapotot rögzített anyag. ... Persze lehet, hogy a digitalizálóknak is úgy tűnt természetesebbnek a kiejtése ... :) Ez egy újabb példa arra, amit egy Kálmán Lászlóval folytatott szerencsés beszélgetésben ő is megemlített, mint a kifejezetten magyar helyesírási problémát, nevezetesen azt, hogy a hangzók hosszúságának jelölését nagyon sok esetben teljesen önkényesen határozzák meg és rögzítik, és a legtöbb szabályzatban nem a közbeszédet veszik alapul, hanem a szabályzat létrehozói a maguk által leginkább ismert nyelvváltozatot. És ilyen alapon nem kellene a magyar nyelvet a hangzása után megismerő magyar gyerekeket vegzálni az általános és a középiskolákban sem, ha a hangok hosszúságjelöléseit esetlegesen másként használják írásban. Továbbá, a kritikusok a legtöbb esetben egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a szavakat mindig a kontextusukban kell értelmezni, mivel a szó jelentését az határozza meg elsődlegesen. Elég, ha csak egyetlen szónak utánanézünk az értelmező szótárakban: a legtöbb esetben hosszú szócikkel találjuk szembe magunkat, ahogy a különböző értelmezési környezetben való jelentésváltozásokat taglalják. Még azokban az esetekben is, amikor a szóban lévő hangok hosszúságváltozása nagy jelentésváltozást eredményez, a kontextus akkor is az adott szövegösszefüggésnek megfelelő irányba tereli az értelmezési folyamatot. Mert pl. mi történik akkor, ha e "mindig" szavunkat "mindíg" formában írjuk? Semmi - hiszen nincs olyan szavunk, amivel itt másként lehetne értelmezhető. Mellesleg ugyanez vonatkozik pl. az -LY-re is. Számos alkalommal látom, hogy a MUSZÁJ szót MUSZÁLY-nak írókkal szemben megsemmisítő kritikák szoktak megjelenni, kétségbe vonva az adott témával kapcsolatos érveiket, vagy akár a szellemi képességeiket is. Holott nincs olyan szó, ami az adott kontextusban félreértést okozhatna! ... Szóval - legyünk elnézőbbek a helyesírási hibákkal kapcsolatban: az aktuális helyesírási szabályok sokkal kevésbé fontosak, mint azok az érvek, magyarázatok, leírások, közlendők, stb., amiket közölni akarnak vele. Aki helyesírási formákra hivatkozva utasít el egy érvet, annak valójában nincs ellenérve, és csak terelni akarja a témát, vagyis aki a helyesírásra hivatkozva érvel, az nem érvel!

BS, 2025.10.31.

"12 nyelvtani szabály, ami megváltozott az elmúlt évtizedben" - írja a Readers' Digest. BS: Néhány random megjegyzés ...

„A jelenlegi startupok webes architektúráinak szférájában, a soft-skillek fontos része, hogy fel tudjuk ismerni a deep fakes toolokat; továbbá nem mindegy, hogyan driveoljuk a brandinget, és ehhez addicionálisan az alumni is bevethető, ha promotálásról van szó.”

(Az angol és magyar nyelv keveredése egy oktatásügy jövőjével kapcsolatos szakmai beszélgetésben – szóhasználati listákkal)

*** *** ***

A közelmúltban hallgattam meg a „Jövő Zenéje” podcast, 4. évadának 16. beszélgetését, melynek címe „A jövő egyeteme”, amiben Eigner György és Rab Árpád volt Vörös András beszélgető partnere.

A beszélgetés témáját így foglalta össze a videó kísérőszövege:

„Hogyan alakítja át az egyre gyorsabban fejlődő technológia a felsőoktatást? Mi ugyanaz, és mi gyökeresen más a múlt és a jövő egyetemén? Mennyi idő alatt avul el a frissen bevezetett tanterv, vele az aktuális tananyag, és hogyan befolyásolja mindezt a mesterséges intelligencia? Bölcsészekre vagy informatikusokra van nagyobb szüksége a jövőnek? Hányféle mérnök létezik, és milyen szakmák alakulnak ki szinte hónapok alatt a semmiből? Eigner György, az Óbudai Egyetem dékánja és Rab Árpád beszélgetnek, Vörös András kérdez.” ( https://www.youtube.com/watch?v=k2NrhGN32K0 )

Már az első meghallgatáskor „szemet szúrt”, hogy a trió igen gazdagon fűszerezi a mondandóját angol szavakkal és kifejezésekkel. Ezek között természetesen sok olyan volt, ami már régen meghonosodott a magyarban, amelyeknek viszont van magyar megfelelője is. Sok kifejezésnek viszont még nincs a magyarban elterjedt formája, és lehet, hogy nem is lesz, vagyis olyanok, amik egy az egyben így kerülnek be a magyar köznyelvbe.

Az angol nyelvet napi szinten használóként gyakorlatilag mindent értettem ebben a kevert nyelvhasználatban, a nyelv oktatójaként azonban szöget ütött a fejembe, hogy a téma iránt érdeklődő, de angolul nem nagyon tudó fiatalok (vagy felnőttek) mennyit értettek volna meg belőle, vagy mi mindent kellene pl. egy angol nyelvet még tanulónak elmagyarázni, lefordítani stb. Nem is az angol szavak használata volt a feltűnő a beszélgetésben, hanem a nem magyar szavak teljesen természetesnek vett belesimulása a magyar nyelvhasználatba. Természetesen sokan, akik napi szinten használják az angol nyelvet szóbeli kommunikációban, hajlamosak arra, hogy az angolul gyakran használt, vagy a mondandójukban nagyobb jelentőségű szavakat a személyes szókincsükben „egy helyen tárolják” a magyar megfelelőikkel, de az is lehet, hogy ezeket az anyanyelvükön nem is használták még (esetleg azért, mert eleve egy angol -nem feltétlenül- anyanyelvűvel kommunikálva tanulták meg).

Amikor elsőként végig hallgattam eldöntöttem, hogy mindenképpen áttanulmányozom a beszélgetés ebből a szempontból, és megnézem, hogy a szöveg mekkora részében jelennek meg angol szavak és kifejezések.

Közben két listát készítettem: egy „magyarosabbat”, és egy „angolosabbat” – ezeket lentebb részletezem.

A listák bemutatása előtt még néhány megjegyzés.

A beszélgetés 1 óra 22 perces. Rab Árpád kb. 6 perc után megjegyezte, hogy „nem tudom, miért kezdtem el angolul beszélni”. (Megjegyzem, ő is rengeteg angol kifejezést használ a magyar nyelvű előadásaiban és beszélgetéseiben, de őt én „fegyelmezettebb”, tudatosabb nyelvhasználónak vélem, olyannak, aki nagyon odafigyel arra, hogy kinek mit mond és azt hogyan mondja. Ez is igazolja, hogy igen jó pedagógiai vénával van megáldva.)

30 perc után Vörös András is jelezte, hogy „majd néha belekérdezek, mi mit jelent” – ezzel utalva arra, hogy neki is feltűnt az angol erőteljes használata a beszélgetésben.

1 óra elteltével ugyanő szóvá tette, hogy érzése szerint „30%-a a beszélgetésnek már angolul zajlik”.

1 óra 9 percnél Eigner György így foglalta össze, hogy a cégek milyen képességeket keresnek a leendő munkatársaikkal kapcsolatban: „legyen rendszerszemlélet, soft-skill, tudjon angolul és tudjon csapatban dolgozni.”

1 óra 10 percnél Rab Árpád a „kihívás” szó kétszeri használata után jegyezte meg, mintegy zárójelesen, hogy „majdnem challege-nek mondtam”. Ez a kijelentése azt jelezte, hogy a „kihívás” fogalmát valószínűleg egyformán gyakran használja mind magyar, mind angol nyelven, és az angollal felduzzasztott nyelvi miliőben egyszerre akarta használni mindkettőt. Ez a megszólalása is jelzi, hogy ő tudatosabb, kontrolláltabb nyelvhasználó.

*** *** ***

Következzenek tehát a kifejezés listák!

Az első lista azokat a szavakat és kifejezéseket tartalmazza, melyek már részben meghonosodott kifejezések a magyarban. Ezek némelyikének van magyarosított alakja is, pl. „kiber = cyber”; „szoftver = software” stb, viszont soknak a latin megfelelőjét emeltük át, pl. „innováció = innovation”; „progresszió = progression” stb. Ezeket a szavakat és kifejezéseket ma inkább szakszavaknak tekintjük, és a legtöbbjüknek van jól magyarosítható megfelelője, vagy tulajdonnév-szerűen használjuk a jelentésük értelmezése nélkül, egy adott dologra utalva vele – pl. a „Fall Out” esetében, ami egy játék neve. (A listában 147 tétel szerepel.)

innováció – fejlesztés

domináns – vezető

kiber (cyber) – számítógépes

szoftver (software) - program

AI – felváltva a „mesterséges intelligencia” kifejezéssel

kompetencia – képesség

duális – kettős

transzformál – átalakít

trend – irány

mixtura – keverék

dotcom (a „dotcom lufi” kifejezésben) – internetes üzleti világ

szféra – kör

campus – egyetemváros, telephely, központ

online – internetes

internet – világháló

kigenerált – létrehoz (itt az előre megadott tartalommal és szerkezettel kért, mesterséges intelligencia által létrehozott szövegekre, egyéb produktumokra vonatkozóan)

diverz – sokféle, különféle

(webes) architektúra – szerkezet, felépítés

faktum – ténymegállapítás

prezentál – előad, bemutat

progresszió – fejlődés, haladás

projekt – feladat, terv, munka

LinkedIn – népszerű szakmai/üzleti közösségi médiafelület

kooperál – együttműködik

promotál – népszerűsít

ad-hoc – ötletszerű, véletlenszerű, indokolatlan, rögtönzött

pro-bono - szívességként

kantin – étkező, ebédlő

marketing – reklámozás(i), eladás(i)

biznisz – ület(i)

gründol – alapít (NÉMET)

geo-lokáció (ezt „földrajzi helyzet” formában is említették)

globális kontextus – nemzetközileg, egész Földre kiterjedően

régió – térség

addicionális – hozzáadott, kapcsolódó

(challenge) – Rab Árpád ezt „kihívás” formában mondta első nekifutásra, majd hozzátette „… majdnem challenge-t mondtam”

e-business – internezes üzlet(-vezetés/-kötés, stb)

office – iroda(i)

patrióta – hazafias

prezentáció – előadás, bemutató

tréning („training-re optimalizált”)

5G-link – 5G-s kapcsolat

„Fall Out” – a népszerű számítógépes játék neve, egyébként ezt az összetételt a nukleáris csapás utáni radioaktív anyagok talajra hullásának kifejezésére használják.

*** *** ***

A második lista elsősorban a magyarban közelmúltban megjelent szavakat és kifejezéseket tartalmazza, amelyeknek még nem nagyon van széles körben elterjedt megfelelője az anyanyelvünkben, és azokat, amelyeknek van ugyan pontos megfelelője, a beszélő mégis az angol formát használja.

Vannak közöttük olyan terméknevek, amik esetenként rövidítésekből állnak össze, viszont a rövidítés valamilyen konkrét, angol nyelvben létező szót jelenít meg, pl. „GitHub” melyben a „git” és a „hub” is értelmezhető önálló szóként, de összetételében már tulajdonnév.

Vannak angol igék, melyeket angol kiejtéssel, de magyar igeragozással használnak, pl. a drive szó – „drive-ol” alakban; alkalmanként teljesen belegabalyodva az angol és magyar formákba, pl. „fel scale-up-olást megcsinál”.

(Ebben a listában 146 tétel szerepel. A három felkiáltójellel „(!!!)” ellátott szavak többször is előfordultak. Ahol a „(def.!)” szerepel, ott a beszélő magyarul is megadta a szó vagy kifejezés jelentését, esetleg a definícióját.)

podcast

co-pilot

GitHub (git+hub)

leader

case study

drive (drive-ol) (!!!)

boot camp

AI-engineer

data science (!!!) (a kifejezést hol angolul, hogy „adat tudomány” formában említik; érdekes módon az „adat tudós” kifejezést viszont csak magyarul említették, holott a „data scientist” besimulna a „data science” mellé)

MLOps

cyber security

startup (!!!)

generative AI

boot camp (=gyorstalpaló)

deep fake

distant learning

tool

IOT (Internet of Things)

generative tool

prompt engineering (def!)

task

legal tech.

smart contract

user (!!!)

user experience

PR – igeként használva: „PR-olok” (!!!)

dotcom

long chain (!!!)

Hugging Face

foundation (model) (!!!)

use-case

(AI-) boom

venture capital (!!!) (def!)

vetlab (veterinary laboratory)

times rank education

sales house

for profit

spin-off

ticket size

bird watcher

predict (predict-ál)

well-being

„fel scale-up-polást megcsinál”

science park

deal

quarter-back

PC

branding

alumni (!!!)

cash

casting (casting-ol)

„ilyen ’beginning of a beautiful friendship’ típusú”

soft-skill

embodied AI

edge

com-board

deploy (def!)

chat

chain

*** *** ***

Konklúzió helyett

A beszélgetés kb. 80 perces volt, amelyben mintegy 300 kifejezés jelent meg, ami valamilyen módon az angolhoz köthető – ezeknek a fele a közelmúltban került bele a szakmai nyelvhasználatba. Átlagosan percenként 3-4 szó és kifejezés fordult elő, vagyis 15-20 másodpercenként új szó vagy kifejezés. Kb. minden 3.-4. mondatban biztosan előfordul egy-egy (a korábbiakban még nem használt) angol eredetű szó.

Javaslat: tanuljunk angolul!

Brain Storming, 2024.08.02.

Sokan hiszik azt, hogy „mérföldkőhöz érkeztünk” a magyar felsőoktatás követelményrendszerében, ez azonban csak a látszat. A linkelt cikkben ez olvasható:

https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2022/11/szabad-az-ut-a-nyelvvizsga-nelkuli-diplomakhoz

„(…) 2022-ben – némileg meglepő módon – azt mondja a felsőoktatásért felelős minisztérium: „A nyelvvizsga, mint adminisztratív követelmény önmagában nem biztosít kellő idegen szaknyelvi ismereteket ahhoz, hogy az adott felsőfokú végzettséget szerzett hallgatók megfeleljenek a munkaerőpiac elvárásainak. Ezért célszerű, ha – a munkaerőpiaci folyamatokat elemző és vizsgáló – felsőoktatási intézmények döntési kompetenciájába kerül a végzettséghez igazodó idegen nyelvi ismeretek elsajátításának és mérésének meghatározása”.

A rendszerváltás utáni években rohamtempóban kezdett felértékelődni valamely nyugati idegen nyelvnek az ismerete, ezért is döntött úgy a jogalkotó az 1990-es évtized közepén, hogy nyelvvizsgához köti az egyetemi-főiskolai diplomák kiadását. A felsőoktatásnak a 2000-es évek elején jelentkező liberalizálásával, tömegesítésével viszont nemcsak a hallgatók száma ugrott meg nagy mértékben, hanem azoké is, akik nyelvtudás hiányában nem kapták meg az oklevelüket. (…)”

Ha valaki figyelmesen és elgondolkodva olvassa el a teljes cikket, rövid gondolkodás után rájöhet, hogy a kormányzat újra annyit tett csak, hogy áthelyezte a magyarok nyelvtudásának felelősségét a saját válláról a nyelvtudást hivatalosan megkövetelő intézmények vállára. A „saját válláról” jelen esetben azt jelenti, hogy ezzel őszintén beismeri, hogy AZ ÁLLAMI FENNTARTÁSÚ KÖZOKTATÁS NEM KÉPES HASZNÁLHATÓ NYELVTUDÁS MEGSZERZÉSÉT BIZTOSÍTANI. A bizonyítványok megszerzéséhez kötve a bizonyítványt kiadó intézmény kötelességévé teszi a szükséges nyelvtudás megszerzési feltételeinek biztosítását. Nem kell sok didaktikai és pedagógiai véna vagy érzék ahhoz, hogy megértsük, hogy ez mennyire rossz lépés és elgondolás.

Már-már szinte közhelyes, hogy a nyelvtanulásra leginkább fogékony életkor az alsótagozat végéig tart, tehát minden olyan próbálkozás, ami intézményesítetten kötelező nyelvoktatással jár, eleve többszörös képességbeli hátrányból indulást jelent, ha nem előzte meg a kellő alapozás. A jelenlegi helyzetet azonban csak részben lehetne a közoktatás számlájára írni – hiszen a közoktatásban is olyanok tanítanak, akiknek a végzettségéhez szintén kötelező nyelvvizsgakövetelmények járultak, ami a nyelvi szakoknál magától értetődő követelmény. A mai helyzet azt jelzi, hogy egyáltalán nem elegendő a nyelvtudás magas szintű megléte ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudja a nyelvi ismereteket átadni. Röviden: a nyelvismeret és a nyelvtanári végzettség nem garantálja a nyelvtanítás hatékonyságát.

Ezzel vissza is kanyarodtunk oda, hogy valószínűleg NEM CSAK a közoktatás nyelvtanítási színvonalával van probléma, hanem egy szinttel feljebb is: a nyelvtanárképzéssel is. Ez azonban szorosan kapcsolódik magához a tanárképzéssel is. A jelenlegi (sőt, elég régóta tartó) trend ugyanis az, hogy ha valakinek nincs perspektívája a jövőjével kapcsolatban, akkor sokszor automatikusan olyan felsőoktatási szakra jelentkezik, ami a kedvenc tantárgyának a tanári szakja. Az adott szakban való könnyed eligazodás és magas szintű képesség azonban semmiféle pedagógiai rátermettségre nem garancia. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy tömegével kerültek ki olyan tanárok a felsőoktatásból, akiknek ugyan magas a tárgyi szakismerete, viszont pedagógiailag egyáltalán nem biztos, hogy a pályára, az ismereteik átadására termettek. Röviden: a közoktatás túlcsordultig van a pedagógiai érzék nélküli szakbarvárokkal. Csakis ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy megtanulhatatlan mennyiségű és tartalmú előírt tananyag forog ma a közoktatásban, és NINCS OLYAN SZAKFÓRUM AMI ÉRDEMI KRITIKÁT LENNE KÉPES GYAKOROLNI A TANANYAGOK TARTALMA ÉS A KÖVETELMÉNYEK FÖLÖTT. … Talán nem is furcsálható, hogy jelenleg TARTALMI KRITIKÁK NÉLKÜLI tüntetések vannak, holott elsősorban ezek okozzák a közoktatás problémáit – természetesen a méltatlanul alacsony fizetések mellett.

Csak hiú ábránd a kormányzat részéről, hogy a jelenlegi döntésével bármit is javítana a magyarok nyelvtudási szintjén; sőt – az elkövetkezendő években egy újrarendeződési káosznak lehetünk majd tanúi. Ha összeesküvéselméletekben gondolkodik valaki, akkor arra is gondolhat, hogy a kormány ezzel a lépéssel igyekszik idehaza tartani a jelenleg felsőoktatási intézménybe járókat: ha nincs kötelező idegennyelvi követelmény, akkor a diplomázóknak esze ágában sem lesz erről gondoskodni, viszont a diplomaigényes szakmák nem olyanok, mint a szakmunkák, melyeknek a szakembereit nyelvismeret nélkül is szívesen látják mindenféle nyelvtudás nélkül is.

(Brain Storming, 2022.12.09.)