Sokan hiszik azt, hogy „mérföldkőhöz érkeztünk” a magyar felsőoktatás követelményrendszerében, ez azonban csak a látszat. A linkelt cikkben ez olvasható:

https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2022/11/szabad-az-ut-a-nyelvvizsga-nelkuli-diplomakhoz

„(…) 2022-ben – némileg meglepő módon – azt mondja a felsőoktatásért felelős minisztérium: „A nyelvvizsga, mint adminisztratív követelmény önmagában nem biztosít kellő idegen szaknyelvi ismereteket ahhoz, hogy az adott felsőfokú végzettséget szerzett hallgatók megfeleljenek a munkaerőpiac elvárásainak. Ezért célszerű, ha – a munkaerőpiaci folyamatokat elemző és vizsgáló – felsőoktatási intézmények döntési kompetenciájába kerül a végzettséghez igazodó idegen nyelvi ismeretek elsajátításának és mérésének meghatározása”.

A rendszerváltás utáni években rohamtempóban kezdett felértékelődni valamely nyugati idegen nyelvnek az ismerete, ezért is döntött úgy a jogalkotó az 1990-es évtized közepén, hogy nyelvvizsgához köti az egyetemi-főiskolai diplomák kiadását. A felsőoktatásnak a 2000-es évek elején jelentkező liberalizálásával, tömegesítésével viszont nemcsak a hallgatók száma ugrott meg nagy mértékben, hanem azoké is, akik nyelvtudás hiányában nem kapták meg az oklevelüket. (…)”

Ha valaki figyelmesen és elgondolkodva olvassa el a teljes cikket, rövid gondolkodás után rájöhet, hogy a kormányzat újra annyit tett csak, hogy áthelyezte a magyarok nyelvtudásának felelősségét a saját válláról a nyelvtudást hivatalosan megkövetelő intézmények vállára. A „saját válláról” jelen esetben azt jelenti, hogy ezzel őszintén beismeri, hogy AZ ÁLLAMI FENNTARTÁSÚ KÖZOKTATÁS NEM KÉPES HASZNÁLHATÓ NYELVTUDÁS MEGSZERZÉSÉT BIZTOSÍTANI. A bizonyítványok megszerzéséhez kötve a bizonyítványt kiadó intézmény kötelességévé teszi a szükséges nyelvtudás megszerzési feltételeinek biztosítását. Nem kell sok didaktikai és pedagógiai véna vagy érzék ahhoz, hogy megértsük, hogy ez mennyire rossz lépés és elgondolás.

Már-már szinte közhelyes, hogy a nyelvtanulásra leginkább fogékony életkor az alsótagozat végéig tart, tehát minden olyan próbálkozás, ami intézményesítetten kötelező nyelvoktatással jár, eleve többszörös képességbeli hátrányból indulást jelent, ha nem előzte meg a kellő alapozás. A jelenlegi helyzetet azonban csak részben lehetne a közoktatás számlájára írni – hiszen a közoktatásban is olyanok tanítanak, akiknek a végzettségéhez szintén kötelező nyelvvizsgakövetelmények járultak, ami a nyelvi szakoknál magától értetődő követelmény. A mai helyzet azt jelzi, hogy egyáltalán nem elegendő a nyelvtudás magas szintű megléte ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudja a nyelvi ismereteket átadni. Röviden: a nyelvismeret és a nyelvtanári végzettség nem garantálja a nyelvtanítás hatékonyságát.

Ezzel vissza is kanyarodtunk oda, hogy valószínűleg NEM CSAK a közoktatás nyelvtanítási színvonalával van probléma, hanem egy szinttel feljebb is: a nyelvtanárképzéssel is. Ez azonban szorosan kapcsolódik magához a tanárképzéssel is. A jelenlegi (sőt, elég régóta tartó) trend ugyanis az, hogy ha valakinek nincs perspektívája a jövőjével kapcsolatban, akkor sokszor automatikusan olyan felsőoktatási szakra jelentkezik, ami a kedvenc tantárgyának a tanári szakja. Az adott szakban való könnyed eligazodás és magas szintű képesség azonban semmiféle pedagógiai rátermettségre nem garancia. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy tömegével kerültek ki olyan tanárok a felsőoktatásból, akiknek ugyan magas a tárgyi szakismerete, viszont pedagógiailag egyáltalán nem biztos, hogy a pályára, az ismereteik átadására termettek. Röviden: a közoktatás túlcsordultig van a pedagógiai érzék nélküli szakbarvárokkal. Csakis ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy megtanulhatatlan mennyiségű és tartalmú előírt tananyag forog ma a közoktatásban, és NINCS OLYAN SZAKFÓRUM AMI ÉRDEMI KRITIKÁT LENNE KÉPES GYAKOROLNI A TANANYAGOK TARTALMA ÉS A KÖVETELMÉNYEK FÖLÖTT. … Talán nem is furcsálható, hogy jelenleg TARTALMI KRITIKÁK NÉLKÜLI tüntetések vannak, holott elsősorban ezek okozzák a közoktatás problémáit – természetesen a méltatlanul alacsony fizetések mellett.

Csak hiú ábránd a kormányzat részéről, hogy a jelenlegi döntésével bármit is javítana a magyarok nyelvtudási szintjén; sőt – az elkövetkezendő években egy újrarendeződési káosznak lehetünk majd tanúi. Ha összeesküvéselméletekben gondolkodik valaki, akkor arra is gondolhat, hogy a kormány ezzel a lépéssel igyekszik idehaza tartani a jelenleg felsőoktatási intézménybe járókat: ha nincs kötelező idegennyelvi követelmény, akkor a diplomázóknak esze ágában sem lesz erről gondoskodni, viszont a diplomaigényes szakmák nem olyanok, mint a szakmunkák, melyeknek a szakembereit nyelvismeret nélkül is szívesen látják mindenféle nyelvtudás nélkül is.

(Brain Storming, 2022.12.09.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.