„A jelenlegi startupok webes architektúráinak szférájában, a soft-skillek fontos része, hogy fel tudjuk ismerni a deep fakes toolokat; továbbá nem mindegy, hogyan driveoljuk a brandinget, és ehhez addicionálisan az alumni is bevethető, ha promotálásról van szó.”

(Az angol és magyar nyelv keveredése egy oktatásügy jövőjével kapcsolatos szakmai beszélgetésben – szóhasználati listákkal)

*** *** ***

A közelmúltban hallgattam meg a „Jövő Zenéje” podcast, 4. évadának 16. beszélgetését, melynek címe „A jövő egyeteme”, amiben Eigner György és Rab Árpád volt Vörös András beszélgető partnere.

A beszélgetés témáját így foglalta össze a videó kísérőszövege:

„Hogyan alakítja át az egyre gyorsabban fejlődő technológia a felsőoktatást? Mi ugyanaz, és mi gyökeresen más a múlt és a jövő egyetemén? Mennyi idő alatt avul el a frissen bevezetett tanterv, vele az aktuális tananyag, és hogyan befolyásolja mindezt a mesterséges intelligencia? Bölcsészekre vagy informatikusokra van nagyobb szüksége a jövőnek? Hányféle mérnök létezik, és milyen szakmák alakulnak ki szinte hónapok alatt a semmiből? Eigner György, az Óbudai Egyetem dékánja és Rab Árpád beszélgetnek, Vörös András kérdez.” ( https://www.youtube.com/watch?v=k2NrhGN32K0 )

Már az első meghallgatáskor „szemet szúrt”, hogy a trió igen gazdagon fűszerezi a mondandóját angol szavakkal és kifejezésekkel. Ezek között természetesen sok olyan volt, ami már régen meghonosodott a magyarban, amelyeknek viszont van magyar megfelelője is. Sok kifejezésnek viszont még nincs a magyarban elterjedt formája, és lehet, hogy nem is lesz, vagyis olyanok, amik egy az egyben így kerülnek be a magyar köznyelvbe.

Az angol nyelvet napi szinten használóként gyakorlatilag mindent értettem ebben a kevert nyelvhasználatban, a nyelv oktatójaként azonban szöget ütött a fejembe, hogy a téma iránt érdeklődő, de angolul nem nagyon tudó fiatalok (vagy felnőttek) mennyit értettek volna meg belőle, vagy mi mindent kellene pl. egy angol nyelvet még tanulónak elmagyarázni, lefordítani stb. Nem is az angol szavak használata volt a feltűnő a beszélgetésben, hanem a nem magyar szavak teljesen természetesnek vett belesimulása a magyar nyelvhasználatba. Természetesen sokan, akik napi szinten használják az angol nyelvet szóbeli kommunikációban, hajlamosak arra, hogy az angolul gyakran használt, vagy a mondandójukban nagyobb jelentőségű szavakat a személyes szókincsükben „egy helyen tárolják” a magyar megfelelőikkel, de az is lehet, hogy ezeket az anyanyelvükön nem is használták még (esetleg azért, mert eleve egy angol -nem feltétlenül- anyanyelvűvel kommunikálva tanulták meg).

Amikor elsőként végig hallgattam eldöntöttem, hogy mindenképpen áttanulmányozom a beszélgetés ebből a szempontból, és megnézem, hogy a szöveg mekkora részében jelennek meg angol szavak és kifejezések.

Közben két listát készítettem: egy „magyarosabbat”, és egy „angolosabbat” – ezeket lentebb részletezem.

A listák bemutatása előtt még néhány megjegyzés.

A beszélgetés 1 óra 22 perces. Rab Árpád kb. 6 perc után megjegyezte, hogy „nem tudom, miért kezdtem el angolul beszélni”. (Megjegyzem, ő is rengeteg angol kifejezést használ a magyar nyelvű előadásaiban és beszélgetéseiben, de őt én „fegyelmezettebb”, tudatosabb nyelvhasználónak vélem, olyannak, aki nagyon odafigyel arra, hogy kinek mit mond és azt hogyan mondja. Ez is igazolja, hogy igen jó pedagógiai vénával van megáldva.)

30 perc után Vörös András is jelezte, hogy „majd néha belekérdezek, mi mit jelent” – ezzel utalva arra, hogy neki is feltűnt az angol erőteljes használata a beszélgetésben.

1 óra elteltével ugyanő szóvá tette, hogy érzése szerint „30%-a a beszélgetésnek már angolul zajlik”.

1 óra 9 percnél Eigner György így foglalta össze, hogy a cégek milyen képességeket keresnek a leendő munkatársaikkal kapcsolatban: „legyen rendszerszemlélet, soft-skill, tudjon angolul és tudjon csapatban dolgozni.”

1 óra 10 percnél Rab Árpád a „kihívás” szó kétszeri használata után jegyezte meg, mintegy zárójelesen, hogy „majdnem challege-nek mondtam”. Ez a kijelentése azt jelezte, hogy a „kihívás” fogalmát valószínűleg egyformán gyakran használja mind magyar, mind angol nyelven, és az angollal felduzzasztott nyelvi miliőben egyszerre akarta használni mindkettőt. Ez a megszólalása is jelzi, hogy ő tudatosabb, kontrolláltabb nyelvhasználó.

*** *** ***

Következzenek tehát a kifejezés listák!

Az első lista azokat a szavakat és kifejezéseket tartalmazza, melyek már részben meghonosodott kifejezések a magyarban. Ezek némelyikének van magyarosított alakja is, pl. „kiber = cyber”; „szoftver = software” stb, viszont soknak a latin megfelelőjét emeltük át, pl. „innováció = innovation”; „progresszió = progression” stb. Ezeket a szavakat és kifejezéseket ma inkább szakszavaknak tekintjük, és a legtöbbjüknek van jól magyarosítható megfelelője, vagy tulajdonnév-szerűen használjuk a jelentésük értelmezése nélkül, egy adott dologra utalva vele – pl. a „Fall Out” esetében, ami egy játék neve. (A listában 147 tétel szerepel.)

innováció – fejlesztés

domináns – vezető

kiber (cyber) – számítógépes

szoftver (software) - program

AI – felváltva a „mesterséges intelligencia” kifejezéssel

kompetencia – képesség

duális – kettős

transzformál – átalakít

trend – irány

mixtura – keverék

dotcom (a „dotcom lufi” kifejezésben) – internetes üzleti világ

szféra – kör

campus – egyetemváros, telephely, központ

online – internetes

internet – világháló

kigenerált – létrehoz (itt az előre megadott tartalommal és szerkezettel kért, mesterséges intelligencia által létrehozott szövegekre, egyéb produktumokra vonatkozóan)

diverz – sokféle, különféle

(webes) architektúra – szerkezet, felépítés

faktum – ténymegállapítás

prezentál – előad, bemutat

progresszió – fejlődés, haladás

projekt – feladat, terv, munka

LinkedIn – népszerű szakmai/üzleti közösségi médiafelület

kooperál – együttműködik

promotál – népszerűsít

ad-hoc – ötletszerű, véletlenszerű, indokolatlan, rögtönzött

pro-bono - szívességként

kantin – étkező, ebédlő

marketing – reklámozás(i), eladás(i)

biznisz – ület(i)

gründol – alapít (NÉMET)

geo-lokáció (ezt „földrajzi helyzet” formában is említették)

globális kontextus – nemzetközileg, egész Földre kiterjedően

régió – térség

addicionális – hozzáadott, kapcsolódó

(challenge) – Rab Árpád ezt „kihívás” formában mondta első nekifutásra, majd hozzátette „… majdnem challenge-t mondtam”

e-business – internezes üzlet(-vezetés/-kötés, stb)

office – iroda(i)

patrióta – hazafias

prezentáció – előadás, bemutató

tréning („training-re optimalizált”)

5G-link – 5G-s kapcsolat

„Fall Out” – a népszerű számítógépes játék neve, egyébként ezt az összetételt a nukleáris csapás utáni radioaktív anyagok talajra hullásának kifejezésére használják.

*** *** ***

A második lista elsősorban a magyarban közelmúltban megjelent szavakat és kifejezéseket tartalmazza, amelyeknek még nem nagyon van széles körben elterjedt megfelelője az anyanyelvünkben, és azokat, amelyeknek van ugyan pontos megfelelője, a beszélő mégis az angol formát használja.

Vannak közöttük olyan terméknevek, amik esetenként rövidítésekből állnak össze, viszont a rövidítés valamilyen konkrét, angol nyelvben létező szót jelenít meg, pl. „GitHub” melyben a „git” és a „hub” is értelmezhető önálló szóként, de összetételében már tulajdonnév.

Vannak angol igék, melyeket angol kiejtéssel, de magyar igeragozással használnak, pl. a drive szó – „drive-ol” alakban; alkalmanként teljesen belegabalyodva az angol és magyar formákba, pl. „fel scale-up-olást megcsinál”.

(Ebben a listában 146 tétel szerepel. A három felkiáltójellel „(!!!)” ellátott szavak többször is előfordultak. Ahol a „(def.!)” szerepel, ott a beszélő magyarul is megadta a szó vagy kifejezés jelentését, esetleg a definícióját.)

podcast

co-pilot

GitHub (git+hub)

leader

case study

drive (drive-ol) (!!!)

boot camp

AI-engineer

data science (!!!) (a kifejezést hol angolul, hogy „adat tudomány” formában említik; érdekes módon az „adat tudós” kifejezést viszont csak magyarul említették, holott a „data scientist” besimulna a „data science” mellé)

MLOps

cyber security

startup (!!!)

generative AI

boot camp (=gyorstalpaló)

deep fake

distant learning

tool

IOT (Internet of Things)

generative tool

prompt engineering (def!)

task

legal tech.

smart contract

user (!!!)

user experience

PR – igeként használva: „PR-olok” (!!!)

dotcom

long chain (!!!)

Hugging Face

foundation (model) (!!!)

use-case

(AI-) boom

venture capital (!!!) (def!)

vetlab (veterinary laboratory)

times rank education

sales house

for profit

spin-off

ticket size

bird watcher

predict (predict-ál)

well-being

„fel scale-up-polást megcsinál”

science park

deal

quarter-back

PC

branding

alumni (!!!)

cash

casting (casting-ol)

„ilyen ’beginning of a beautiful friendship’ típusú”

soft-skill

embodied AI

edge

com-board

deploy (def!)

chat

chain

*** *** ***

Konklúzió helyett

A beszélgetés kb. 80 perces volt, amelyben mintegy 300 kifejezés jelent meg, ami valamilyen módon az angolhoz köthető – ezeknek a fele a közelmúltban került bele a szakmai nyelvhasználatba. Átlagosan percenként 3-4 szó és kifejezés fordult elő, vagyis 15-20 másodpercenként új szó vagy kifejezés. Kb. minden 3.-4. mondatban biztosan előfordul egy-egy (a korábbiakban még nem használt) angol eredetű szó.

Javaslat: tanuljunk angolul!

Brain Storming, 2024.08.02.

Sokan hiszik azt, hogy „mérföldkőhöz érkeztünk” a magyar felsőoktatás követelményrendszerében, ez azonban csak a látszat. A linkelt cikkben ez olvasható:

https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2022/11/szabad-az-ut-a-nyelvvizsga-nelkuli-diplomakhoz

„(…) 2022-ben – némileg meglepő módon – azt mondja a felsőoktatásért felelős minisztérium: „A nyelvvizsga, mint adminisztratív követelmény önmagában nem biztosít kellő idegen szaknyelvi ismereteket ahhoz, hogy az adott felsőfokú végzettséget szerzett hallgatók megfeleljenek a munkaerőpiac elvárásainak. Ezért célszerű, ha – a munkaerőpiaci folyamatokat elemző és vizsgáló – felsőoktatási intézmények döntési kompetenciájába kerül a végzettséghez igazodó idegen nyelvi ismeretek elsajátításának és mérésének meghatározása”.

A rendszerváltás utáni években rohamtempóban kezdett felértékelődni valamely nyugati idegen nyelvnek az ismerete, ezért is döntött úgy a jogalkotó az 1990-es évtized közepén, hogy nyelvvizsgához köti az egyetemi-főiskolai diplomák kiadását. A felsőoktatásnak a 2000-es évek elején jelentkező liberalizálásával, tömegesítésével viszont nemcsak a hallgatók száma ugrott meg nagy mértékben, hanem azoké is, akik nyelvtudás hiányában nem kapták meg az oklevelüket. (…)”

Ha valaki figyelmesen és elgondolkodva olvassa el a teljes cikket, rövid gondolkodás után rájöhet, hogy a kormányzat újra annyit tett csak, hogy áthelyezte a magyarok nyelvtudásának felelősségét a saját válláról a nyelvtudást hivatalosan megkövetelő intézmények vállára. A „saját válláról” jelen esetben azt jelenti, hogy ezzel őszintén beismeri, hogy AZ ÁLLAMI FENNTARTÁSÚ KÖZOKTATÁS NEM KÉPES HASZNÁLHATÓ NYELVTUDÁS MEGSZERZÉSÉT BIZTOSÍTANI. A bizonyítványok megszerzéséhez kötve a bizonyítványt kiadó intézmény kötelességévé teszi a szükséges nyelvtudás megszerzési feltételeinek biztosítását. Nem kell sok didaktikai és pedagógiai véna vagy érzék ahhoz, hogy megértsük, hogy ez mennyire rossz lépés és elgondolás.

Már-már szinte közhelyes, hogy a nyelvtanulásra leginkább fogékony életkor az alsótagozat végéig tart, tehát minden olyan próbálkozás, ami intézményesítetten kötelező nyelvoktatással jár, eleve többszörös képességbeli hátrányból indulást jelent, ha nem előzte meg a kellő alapozás. A jelenlegi helyzetet azonban csak részben lehetne a közoktatás számlájára írni – hiszen a közoktatásban is olyanok tanítanak, akiknek a végzettségéhez szintén kötelező nyelvvizsgakövetelmények járultak, ami a nyelvi szakoknál magától értetődő követelmény. A mai helyzet azt jelzi, hogy egyáltalán nem elegendő a nyelvtudás magas szintű megléte ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudja a nyelvi ismereteket átadni. Röviden: a nyelvismeret és a nyelvtanári végzettség nem garantálja a nyelvtanítás hatékonyságát.

Ezzel vissza is kanyarodtunk oda, hogy valószínűleg NEM CSAK a közoktatás nyelvtanítási színvonalával van probléma, hanem egy szinttel feljebb is: a nyelvtanárképzéssel is. Ez azonban szorosan kapcsolódik magához a tanárképzéssel is. A jelenlegi (sőt, elég régóta tartó) trend ugyanis az, hogy ha valakinek nincs perspektívája a jövőjével kapcsolatban, akkor sokszor automatikusan olyan felsőoktatási szakra jelentkezik, ami a kedvenc tantárgyának a tanári szakja. Az adott szakban való könnyed eligazodás és magas szintű képesség azonban semmiféle pedagógiai rátermettségre nem garancia. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy tömegével kerültek ki olyan tanárok a felsőoktatásból, akiknek ugyan magas a tárgyi szakismerete, viszont pedagógiailag egyáltalán nem biztos, hogy a pályára, az ismereteik átadására termettek. Röviden: a közoktatás túlcsordultig van a pedagógiai érzék nélküli szakbarvárokkal. Csakis ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy megtanulhatatlan mennyiségű és tartalmú előírt tananyag forog ma a közoktatásban, és NINCS OLYAN SZAKFÓRUM AMI ÉRDEMI KRITIKÁT LENNE KÉPES GYAKOROLNI A TANANYAGOK TARTALMA ÉS A KÖVETELMÉNYEK FÖLÖTT. … Talán nem is furcsálható, hogy jelenleg TARTALMI KRITIKÁK NÉLKÜLI tüntetések vannak, holott elsősorban ezek okozzák a közoktatás problémáit – természetesen a méltatlanul alacsony fizetések mellett.

Csak hiú ábránd a kormányzat részéről, hogy a jelenlegi döntésével bármit is javítana a magyarok nyelvtudási szintjén; sőt – az elkövetkezendő években egy újrarendeződési káosznak lehetünk majd tanúi. Ha összeesküvéselméletekben gondolkodik valaki, akkor arra is gondolhat, hogy a kormány ezzel a lépéssel igyekszik idehaza tartani a jelenleg felsőoktatási intézménybe járókat: ha nincs kötelező idegennyelvi követelmény, akkor a diplomázóknak esze ágában sem lesz erről gondoskodni, viszont a diplomaigényes szakmák nem olyanok, mint a szakmunkák, melyeknek a szakembereit nyelvismeret nélkül is szívesen látják mindenféle nyelvtudás nélkül is.

(Brain Storming, 2022.12.09.)

Mark Twain
Az a fránya német nyelv

Fordította: Szilágyi Tibor

Egy kis tanulás árán rokonoddá
lesz az egész világ.
Példabeszédek: pótkötet

Gyakran eljártam a heidelbergi várba megnézni a ritkasággyűjteményt, és egy szép napon ugyancsak megleptem a ritkaságok őrét német tudományommal. Csakis németül beszéltem vele. Nagyon érdekelte a dolog, és miután egy darabig elbeszélgettünk, azt mondta, az én németségem rendkívül ritka; lehetséges, hogy "unikum", és szívesen besorolná a múzeum gyűjteményébe.

Ha sejtette volna, mibe került nekem ez a tudomány, az sem lepte volna meg, hogy a megszerzése minden gyűjtőt a tönk szélére sodorna. Harris meg én az idő tájt több heti kemény munkával alapoztuk meg némettudásunkat, és bár derekasan haladtunk, igyekezetünk nagy nehézségekkel és sok bosszúsággal járt, mert tanáraink közül időközben hárman is jobblétre szenderültek. Annak, aki nem tanult németül, halovány fogalma sem lehet róla, mennyire zavarba ejtő egy nyelv ez.

Annyi bizonyos, hogy nincs még egy nyelv, amely ennyire hanyag és rendszertelen, ennyire megfoghatatlan és bújócskázó természetű volna. Az ember csak sodródik benne ide-oda, tehetetlenül, aztán, amikor azt hiszi, hogy no, most elcsípett egy szabályt, amely majd szilárd nyugvópontot ad a tíz beszédrész általános dühöngő kavargásában, lapoz egyet, és ezt olvassa: A tanuló gondosan jegyezze meg a következő kivételeket. Végigfuttatja rajtuk a szemét, és rájön, hogy a szabály alól több a kivétel, mint ahány a példa rá. Így aztán újra visszasodródik az áradatba, megint nekilát megkeresni az Ararátot, és megint csak futóhomokot talál. Nekem ez volt és továbbra is ez a tapasztalatom. Valahányszor azt hiszem, hogy no, most nyakon ragadtam annak a zűrzavaros négy "esetnek" valamelyikét, és úrrá leszek fölötte, betolakszik a mondatomba egy látszólag jelentéktelen, ám iszonyú, nem is sejthető hatalommal felruházott prepozíció, és kirántja a lábam alól a talajt.

Például a nyelvkönyvem egy bizonyos madár felől érdeklődik.

Hol van a madár?

Nomármost erre az a válasz - a könyv szerint -, hogy a madár a kovácsműhelyben várakozik az eső miatt. Természetesen nincs az a madár, ami ilyesmit csinálna, de hát az embernek ragaszkodnia kell a könyvhöz. Helyes, akkor elkezdem kiókumlálni a választ németül. Hátulról kezdem szükségképpen, hiszen a németben ez a módi. Azt mondom magamban: a Regen (eső) hímnemű - ám lehet, hogy nőnemű, esetleg semleges; túlságosan sok bajlódás lenne utánanézni. Ezért tehát vagy der (a) Regen, vagy die (a) Regen, vagy das (a) Regen aszerint, hogy milyen neműnek bizonyul majd, ha kikeresem. A tudomány érdekében abból a feltevésből kiindulva folytatom számításaimat, hogy hímnemű. Nagyon helyes - akkor az eső, ha egyszerűen az említés szunnyadó állapotában van, bővítmény vagy megjegyzés nélkül - der Regen, azaz nominatívusz, vagyis alanyeset; ámde ha ez az eső úgy általánosságban elterül a földön, akkor már meghatározott helye van, csinál valamit - azaz nyugszik (a német nyelvtan elképzelése szerint ugyanis ez is cselekvés), ez pedig nyomban datívuszba, vagyis részes esetbe zuttyantja az esőt, és dem Regen lesz belőle. A mi esőnk azonban nem nyugszik, hanem aktívan, azaz tevőlegesen csinál valamit - esik -, valószínűleg azért, hogy keserítse azt a szerencsétlen madarat; ez pedig mozgást jelent, ami azzal jár, hogy a főnév akkuzatívuszba - gyengébbek kedvéért: tárgyesetbe - csúszik, nem dem Regen lesz, hanem den Regen. Miután ezen adatokból felállítottam a nyelvtani horoszkópot, magabiztosan válaszoltam, és kijelentettem németül, hogy a madár a kovácsműhelyben tartózkodik "wegen (miatt) den Regen". Ekkor azonban a tanár könnyedén elintéz azzal a megjegyzéssel, miszerint valahányszor a "wegen" szó előfordul egy mondatban, az utána álló főnév mindig genitívuszba, azaz birtokos esetbe kerül, tekintet nélkül a következményekre - ezért hát a madár "wegen des Regens" tartózkodott a kovácsműhelyben.

Megjegyzés: később egy magas szaktekintély úgy tájékoztatott, hogy, igenis, van kivétel, amely bizonyos sajátos és bonyolult körülmények fennforgása esetén megengedi, hogy az ember azt mondja: "wegen den Regen", de ez a kivétel semmi másra nem vonatkozik, csak az esőre.

Tíz beszédrész van, és mindegyik felettébb rakoncátlan. Egy német újság bármely átlagos mondata kifinomult és magasztos ritkaság, amely mély benyomást kelt az olvasóban: terjedelme negyed hasáb, és magában foglalja mind a tíz beszédrészt - de nem ám szabályos rendben, hanem összekeverve; főleg összetett szavakból épül fel, amelyeket az író a helyszínen eszkábál, és a szótárban nem lehet megtalálni, mert hat-hét szót forraszt össze, hegesztés és varratok (azaz kötőjelek) nélkül; tizennégy vagy tizenöt különböző témával foglalkozik, melyek mindegyike mintegy zárójelbe, parentézisbe kerül, itt-ott extra méretű parentézisekkel, amelyek három-négy kisebb parentézist foglalnak magukba, mintegy karámmal kerítve a karámokat; végül pedig az összes parentézis és reparentézis két királyi méretű parentézis közé zsúfolódik, melyek egyike a fenséges mondat első sorába kerül, a másik pedig a mondat utolsó sorának a közepére - és ezután jön az IGE, mikor is végre pedzed, hogy a jó ember miről is beszélt idáig; az ige után pedig - amennyire megítélhettem, pusztán ékítményként - az író lapáttal odahányja még, hogy haben sind gewesen gehabt haben geworden sein, vagy valami effélét, és ezzel felteszi a koronát a monumentális műalkotásra. Azt hiszem, ez a záró üdvrivalgás olyasmi, mint az ember aláírását lezáró cikornya - nincs rá különösebb szükség, de csinos. A német könyveket elég könnyű olvasni, ha az ember tükör elé tartja őket, vagy a fejére áll - hogy megfordítsa a mondatszerkezetet -, de szerintem német újságot elolvasni és megérteni a külföldi számára mindörökre lehetetlenség marad.

Még a német könyvek sem teljesen mentesek azonban a parentézis járványos kórságának támadásaitól - bár ezek a rohamok enyhék, csak néhány sorra terjednek ki, s ezért amikor az ember eljut az igéhez, még marad némi értelmük, mivel az ember sok mindenre emlékszik az előzményekből.

(...)

Világszerte akadnak olyan emberek, akik nem kímélik a fáradságot, hogy kimutassák egy vallás vagy egy nyelv hibáit, aztán nyájasan odébbállnak anélkül, hogy bármiféle építő javaslatot tennének. Én nem tartozom közébük. Kimutattam, hogy a német nyelv reformra szorul? Helyes, készen állok megreformálni. Legalábbis kész vagyok megfelelő javaslatokat tenni. Ez mások esetében talán szerénytelenségnek látszana, de én több mint kilenc hetet szenteltem e nyelv gondos és kritikus tanulmányozására, így jogos önbizalommal állíthatom, hogy képes vagyok a megreformálására.

Mindenekelőtt elhagynám a datívuszt. Összezavarja a többes számot, amellett soha senki nem tudja, mikor is van datívuszban, kivéve ha véletlenül rájön - de még akkor sem tudja; mikor és hol került bele, mióta van benne, és hogyan fog belőle valaha is kikecmeregni. A datívusz mint eset csupán cifra csacskaság - jobb kihajítani.

Ezután jóval előbbre hoznám az igét. Akármilyen hatásos igét töltünk is be mondatunk pisztolyába, megfigyelésem szerint a jelenlegi német irányzékkal soha nem találunk igazán telibe, legfeljebb megnyomorítjuk a témát. Így hát ragaszkodom hozzá, hogy ez a fontos mondatrész előre kerüljön, olyan helyzetbe, ahol szabad szemmel is jól látható.

Harmadszor: importálnék néhány jó erős szót az angol nyelvből - amivel káromkodni lehet, továbbá amelyeket mindenféle élénk dolgok élénk kifejezésére lehet használni.

Negyedszer: átrendezném a nemeket, és a teremtő akaratának megfelelően osztanám szét őket. Ha másért nem, már csak tiszteletem jeléül is.

Ötödször: eltörölném azokat a hosszú összetett szavakat, vagy megkövetelném a szónoktól, hogy felvonásokban adja elő őket, a szünetekben frissítőkkel. Legjobb volna kiirtani őket, mert a gondolatokat könnyebb befogadni és megemészteni, amikor egyenként jönnek, mint amikor ömlesztve. Az intellektuális táplálék éppolyan, mint minden más táplálék: kellemesebb és jótékonyabb kanalanként, mint lapátszámra.

Hatodszor: kötelezném a beszélőt, hogy amikor befejezte, álljon meg, és ne akassza a szónoklata végére azt a haszontalan haben sind gewesen gehabt haben geworden sein láncot. Az efféle mütyürkék megfosztják méltóságától a beszédet ahelyett, hogy fokoznák a kecsességét. Vétek használni őket, le velük.

Hetedszer: sutba dobnám a parentézist. Dettó a reparentézist, a re-reparentézist és a re-re-re-re-reparentézist, hasonlóképpen a végső, mindent magába foglaló, királyi méretű hiperparentézist. Mindenkit köteleznék rá, akár alacsony sorú, akár magas állású, hogy vagy egyszerűen és egyenesen adja elő a meséjét, vagy tekerje össze, üljön rá, és maradjon csöndben. E törvény megsértése halálbüntetést vonna maga után.

Nyolcadszor és utoljára : megtartanám a Zug-ot meg a Schlag-ot az összes csüngelékeikkel, és kihajítanám a szókincs többi részét. Ez fölöttébb egyszerűsítené a nyelvet.

Ezennel felsoroltam, mit tartok a legszükségesebb és legfontosabb változtatásnak. Ingyen és bérmentve ennél több talán tőlem nem is volna elvárható, pedig vannak más javaslataim is, amelyeket, ha javasolt módosításaim eredményeképpen a kormány hivatalosan megbíz a nyelv megreformálásával, módomban állna, és hajlandó lennék folyamatba tenni.

Filológiai tanulmányaim eredményeképpen meggyőződtem arról, hogy tehetséges ember megtanulhat angolul (kivéve a helyesírást és a kiejtést) harminc óra alatt, franciául harminc nap alatt és németül harminc év alatt. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy ez utóbbi nyelv nyesegetésre és javításokra szorul. Ha úgy marad, ahogy van, akkor szelíden és tiszteletteljesen a holt nyelvek közé kell sorolni, mert csak a holtaknak van elegendő idejük, hogy megtanulják.

***

A teljes írás a következő linken olvasható:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/twain/nemet/nemet.htm