http://4.bp.blogspot.com/-LHFcXO9iP1w/UF0WgQV3TrI/AAAAAAAACxc/bvhyLVQWfi4/s400/second%20language%20cartoon.jpgAz angol nyelvből a magyar nyelvbe beszivárgó jelenségekről…

(Beiratkozás esti tanfolyamokra: Tanuljon franciául, Tanuljon németül, Tanuljon SMS-ül!)

Kép forrása: http://www.cartoonstock.com/lowres/jhi0082l.jpg

Pecze László „A nyelvcsaládfa alapú történelemírás tarthatatlansága”* című cikkében megemlít egy nyelvtani jelenséget, miszerint „mostanában angol hatásra változik az igeragozásunk: Jancsi és Juliska bement az erdőbe> Jancsi és Juliska bementek az erdőbe.” Meglepődtem a példán, persze értem a cikkíró félreértését.

Amikor az alany többes számban van, akkor az állítmány is eszerint ragozódik – ámde, amikor az alany egy egyes számban lévő főnevekből álló felsorolás („X és Y és Z”), akkor mindkét forma helyes, mivel maga az alany ugyan többes számúnak számít, mivel több elemből áll, az állítmány előtt álló főnév azonban egyes számú, és az állítmány ehhez igazodik. Vesd össze: „Ők is és én is bemegyek.” Vagy „Én és ők is bemennek.” „Én bemegyek, és ők is.” Illetve „Én és ők is bemegyünk.” A magyar anyanyelvűek kompetenciája „nem dobja vissza” ezeket az alakokat.

Az idézett példában tehát semmiféle „angol hatás” nem figyelhető meg. A példája badarság, hiszen az angolban egyetlen múlt idejű alakot használnak minden számban és személyben. Ebből az szűrhető ki, hogy 1. vagy elhitette ezt vele valaki, ő meg elhitte; vagy 2. fogalma sincs a nyelvészetről meg az interlingvisztikáról, és felületes szempontok alapján „kitalálta”.

Részben a fentiek miatt nem értem, hogyan kerülhetett az említett példát hozó cikk egy „Nyelvészet” nevezetű rovatba. Ilyen elemi hibát véteni nem ildomos egy ilyen rovatban – ha a rovatvezető ennek ellenére megtartja a cikket, ez sajnos az ő nyelvészeti tájékozottságát is „fémjelzi”!

A cikkíró figyelmét lehet, hogy elkerülte eddig az, hol lehet a magyar nyelvbe „beszivárgó” angolos szerkezeteket hallani.

Íme némi támpont:

Angolos szerkezeteket az angolból szinkronizált filmeknél (akár szórakoztató, akár ismeretterjesztő dokumentumfilmekről van szó!) lehet elsősorban tetten érni. Továbbá azokban a könyvekben, amiket angolból fordítottak, és vagy nem lektorálták őket (ez sajnos a magyarországi könyvkiadási „rendszer” egyik alapvető hibája – ezen a téren teljes a szabályozatlanság!), vagy nem képzett lektorok nézték át őket, akiknél a szöveghűség fontosabb szempont, mint az olvashatóság.

Két igen jellemző jelenség, igaz, ezek sem elsősorban nyelvtaniak, hanem a frazeológia részét képezik (mint a „beszivárgó” jelenségek általában!).

Az egyik a határozatlan névelő gyakori előfordulása a szinkronszövegekben. Az angol nyelvben, ellentétben a magyarral (ahol a határozatlan névelő sokszor "zéró névelő"-ként "van jelen") igen gyakran használják a határozatlan névelőt, és a gyakorlatlan, vagy írói vénával nem rendelkező fordítók a szöveghűséget szem előtt tartva, azt a fordításba is bele veszik. Mivel a magyarban ritkábban használjuk, így számunkra sokkal feltűnőbb. Félreértés ne essék – ez nem értékítélet, hanem egy jelenség leírása! A magyar fordítás ettől még tökéletesen érthető marad!

A másik jelenség, ami az angolból szivárog a magyarba, és EGYRE gyakrabban lehet ilyen formában hallani, az egyik középfokú szerkezet: a magyarban akkor, amikor egy fokozódó tendenciát akarunk kifejezni, akkor gyakran az "EGYRE -BB" szerkezetet használjuk. Az angolban ennek a(z egyik) megfelelője a "-BB és -BB" szerkezet, vagyis ők, az "egyre nagyobb" helyett azt mondják "nagyobb és nagyobb"... Nincs olyan szó az angolban, ami ennek a magyar szerkezetnek az "egyre" megfelelője lehetne. Ez is elsősorban fordításokban szokott megjelenni - a magyarok azonban inkább összekombinálják a két nyelv azonos jelentésű, de más szerkesztésű formáit, és ebből lesz az "egyre nagyobb és nagyobb". Figyelem! Ez sem értékítélet, hanem leírás – a szerkezetek keveredése, vagy az angolos szerkezet beszivárgása a magyar fogalmazásba nem jelenti a magyar nyelv romlását, sem stílusban, sem értelmezési lehetőségben. Sőt – én inkább a magyar kifejezésmód gazdagodásának vélem... ez azonban már értékítélet, és természetesen szubjektív.

Meglehet, hogy számomra mindez csak azért tűnik fel, mert igen jól ismerem az angol nyelvet - ámde felvetnék egy másik értelmezési lehetőséget is: aki alaposabban ismer legalább egy idegen nyelvet, az kevésbé reagál olyan indulatossággal - vagy semmilyennel! – mint azok, akik fertőző mételynek tekintik a stilisztikai változatok megjelenését, amik egyébként nem zavarják meg az anyanyelvi értelmezést.

***

A kiindulásul említett cikk:

*A nyelvcsaládfa alapú történelemírás tarthatatlansága

Pecze László - 2009.01.04.

http://www.kultura.gobeportal.com/index.php?option=com_content&view=article&id=83:a-nyelvcsaladfa-alapu-tortenelemiras-tarthatatlansaga&catid=35:tortenelem

***

További felvilágosító írásaim A témában:

BRAIN STORMING vs. Nyelvművelés – avagy: HASZNÁLJUK a nyelvet, és NE MŰVELJÜK! (BS)

Brain Storming - 2009.01.01.

… még ha kompetenciahibáról is van szó, akkor sem illik jellembeli, és egyéb, személyiségre vonatkozó következtetéseket levonni az illetőről! A tartalom a jellemző inkább, semmint a nyelvhasználat.

BRAIN STORMING vs. Nyelvművelés (2) – avagy: Konzervatív nyelvújítás?

Brain Storming - 2009.01.04.

Az, hogy esetenként előfordulnak olyan performanciahibák, amiket nem javítanak ki a nagyközönség elé kerülés előtt, még nem jelenti azt, hogy emiatt nyelvi reformokat kellene indítani.

A bejegyzés trackback címe:

https://bs-gerillanyelveszet.blog.hu/api/trackback/id/tr774800921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása