A cikkből megtudhatjuk!

Az egybetűs, köznyelvben használatos szavakkal* nemigen foglalkoznak, pontosabban jómagam nem akadtam részletesebb leírásra, így ezért gondoltam, hogy érdekes lehet egy apró (természetesen nem teljes) betekintés erre a témára.

* … írom ezt annak tudatában, hogy tisztában vagyok azzal, hogy magának a „szó”-nak a fogalma még a modern nyelvészeten belül nem használható nyelvészeti terminusként!(1)

Az egybetűs szavakat jelen listában elsősorban lexikai szavaknak(2) tekintem; a kiejtéssel jelen listában nem foglalkozom.

Alapforrásom a Talentum Kiadó „Alapszókincs 11 nyelven” című kiadványa.(3)

*********

európai nyelvekben előforduló egybetűs szavak

„a”

spanyol = felé

portugál = felé

cseh = és

(magyarban = 1. msh.-val kezdődő szavak előtt főnévi és melléknévi (távolra) mutató névmás; 2. határozott névelő msh.-val kezdődő szavak előtt; 3. távolra mutatva kb. az ’az(t) ott’ megfelelője a népies nyelvhasználatban: pl. ’Nézd a’!)

*********

„e”

olasz = és

portugál = és

(magyarban = 1. az „ez a, ezek a” rövidített megfelelője az irodalmi nyelvhasználatban: pl. „e ház/házak”; a népies nyelvhasználatban az „ő” megfelelője is lehet, amikor egyébként lenézőleg, jelen v. a közelben lévő személyre utalunk)

*********

„i”

angol = (írásban mindig nagybetűvel!) én

svéd = -ba, -be

lengyel = és

*********

„o”

olasz = vagy

spanyol = vagy

*********

„ö”

svéd = sziget

*********

„ő”

magyar = E/3 személyes névmás alanyesete – a többi 10 nyelvben hím és nőnemű alak megkülönböztetésével

*********

„s”

cseh = -val, -vel

(magyarban = az „és” rövidített, irodalmi változata, aposztróffal (’s), vagy a nélkül használva

*********

„u”

cseh = -nál, -nél

(magyarban = az „úgy” népiesen használt formája: pl. „u hát!” – ezt a formát az 1982-es M.É.K. nem említi!)

*********

„ü”

(magyarban = az „ő” népiesen használt formája; többes számban is használatos ilyen formában: „űk, űket, stb.” - ezt a formát az 1982-es M.É.K. nem említi!)

*********

„v”

cseh = -ba, -be

*********

„w”

lengyel = -ba, -be

*********

„y”

spanyol = és

*********

„z”

lengyel = -ból, -ből

lengyel = -val, -vel

cseh = -ból, -ből

*********

Összegző áttekintés

1. „és”:

Az egyenlő rangú mondatrészek és mellékmondatok, illetve mellérendelt mondatok kapcsolására használt kötőszó nagyon népszerű az „egybetűzés” terén – 6 nyelvben is alkalmazzák!

„és”

cseh = a

olasz, portugál = e

lengyel = i

magyar = ’s

spanyol = y

2. határozói viszonyok jelölése:

A határozói viszonyok jelölésében az „egybetűzés” az elöljárók használatában jelentkezik. Mivel ezek a mondatrészek eléggé gyakoriak, így érthető, hogy minél rövidebbre szabja őket a nyelvet használó közösség. (Itt tendenciára utalok, nem általános szabályszerűségre.)

-ból, -ből:

lengyel, cseh = z

-val, -vel:

cseh = s

lengyel = z

-ba, be:

svéd = i

cseh = v

lengyel = w

-nál, -nél:

cseh = u

felé:

spanyol = a

portugál = a

3. „vagy”

A mellérendelő viszonyú tagmondatok vagy mondatrészeknek a kapcsolására használt kötőszó az olaszban és a spanyolban is „o”. Ez az „o” betűszó a közös latin gyökeret sejteti, bár a latinban ennek a kötőszónak az „aut” a megfelelője, vagyis első ránézésre nem sok kapcsolat lehet közöttük. A látszat azonban csal, mivel sok nyelvben az -au- betűkapcsolatot -o-nak ejtik. (Magyar vonatkozású példa az AUsztriai Osztrákok esete; de az angolban is /ósztriö/-nek ejtik az „AUstria” szót, és ez a világ másik végén található AUstralia-ra is vonatkozik, aminek szintén /ósztéliö/ a kiejtése.) Ezt jellemzően megőrizte a francia és a portugál is: a „vagy” megfelelője mindkét nyelven „ou”. A holland „of” utal rá; és talán a német „oder”, és az angol „or” is könnyebben megtanulhatóvá válik ez alapján.

4. névmások

E/1 – „én”:

angol = I

„E/3 – „ő”:

magyar = ő (ű)

mutató névmás:

magyar = e /ez(ek) a(z)… /

5. konkrét főnévi jelentés

A svéd „ö” = sziget szava azért „furcsa”, mert a svéd szigetvilág arányaiban sokkal szerényebb, mint pl. a norvég, vagyis azt várhatnánk, hogy a svédeknél azért találunk „gazdaságosabb” formát, mert gyakoribb előfordulású szóról van szó. A norvégoknál a sziget = „řy”. Természetesen a svédeknél ezt az egybetűs formát inkább szóösszetételeknél alkalmazzák, de ott sem „bővebb” formában, vagyis a az „ö” nem egy hoszabb szó rövidíett változata. Pl a szigetcsoport így hangzik a svédeknél: „ögrupp”; a sziget klíma = „öklimat”, stb. Még a finneknél is a „saari” alakkal jelölik a sziget főnevet.

*********

Források

(1)

A szó definíciója a modern nyelvészetben

A modern nyelvészet úgy tartja, hogy a szó a nyelv, ill. a beszéd intuitíven elkülöníthető egysége (mindenki meg tudja mondani, mit tart szónak), ám ez az elkülönítés nem egyértelmű (gondoljunk csak az összetett szavakkal kapcsolatos helyesírási problémákra, amikor a beszélő nem tudja eldönteni, hány szóból áll a leírandó szerkezet). A modern nyelvtudomány szerint a szó nyelvészeti terminusként nem használható. Olyan kritériumok alapján, amelyre a nyelvhasználók intuíciója is támaszkodhat, négyféle szót különböztet meg: a fonológiai szót, a lexikai szót, a morfológiai szót és a szintaktikai szót. (A vonatkozó szakirodalmat lásd ezekben a szócikkekben.) (wikipédia)

(2)

A lexikai szó olyan nyelvi alakzat, melynek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből (azaz nem [kompozicionális]). A szerkezetileg tovább nem bontható elemek mind lexikai szavak. (Ez a meghatározás azt is lehetővé teszi, hogy akár [affixum*]okat is lexikai szavaknak tekintsünk, ám ez nem szokás.) (wikipédia)

*a szótövekhez elöl v. hátul hozzákapcsolt módosító elem (igekötő; rag, jel, képző)

(3)

Komplex, 11 nyelvű (köznyelvi és szak-) EU SZÓTÁRAK

Brain Storming - 2007.01.14 23:59

Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, 1982