2. A jelentés intuitív megragadása

Ez pontosabban azt jelenti, hogy egy bizonyos közlemény értelmezésekor többnyire úgy értelmezzük az adott szavakat, ahogyan „kell”, azaz úgy értjük, ahogyan a közlő értette, megint másként úgy is mondhatjuk, hogy „odaillően értjük.”

        Azért fontos ez, mert magának a beszédnek mára már nagyon elaprózódott és sokoldalú szerepe, mondhatni szereprendszere alakult ki, és beszéd helyett pontosabb lenne BESZÉDTEVÉKENYSÉG-ről beszélni. /lásd. „Tetten ért szavak”./

        Minderre utalnak azok a kategorizálási próbálkozások, amely erősen korlátozott, véges számú kategóriába akarja sorolni a használt beszédszándékok kifejezéseit. Ilyenek a referenciális, emotív, konatív, fatikus, metanyelvi, poetikai beszéd.

        Az írásban megfogalmazott egyetlen mondatot éppen ezért nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, mivel sokféle szituációban lehet elképzelni. A szövegkörnyezet ugyanis erősen beszabályozza az értelmezés kereteit (=PLC).

        Ehhez kapcsolódik egy pszichológiai kísérlet is, melyben egy fiatal csókolózó párt mutatnak különféle környezetben, és az alanyokat arra kérték, hogy alkossanak a jellemükről véleményt. Egy ilyen intim aktusról nagyon különböző megítélések születtek, ahogy a környezet változott. Más megítélés alá esett egy pad egy parkban, egy buszmegálló, egy templom, egy iskolaudvar, egy bevásárlóközpont, stb. A szavak jelentését hasonlóképpen erősen befolyásolja nemcsak a szűk értelemben vett szövegkörnyezet, hanem a kommunikációs környezet szinte összes eleme – ki mondja, kinek, hogyan (szóban, írásban), mikor, hol, stb.

        Különösen a rövid megnyilvánulások esetében erősödik fel ez a meghatározó szerep. Egy végletesen egyszerű szómondat: „Az anyád” a lehetőségek széles palettáján értelmezhető az informatívtól, a bemutatón keresztül a durva sértésig.

        A hétköznapi társalgás stílusát a rövidség jellemzi – még a látszólagos pletykálkodás, szómenés esetén is, ahol kötőelemek segítségével vagy anélkül hosszú mondatláncokat fűznek össze azért, hogy egyetlen gondolat benyomását keltsék.

A rövidségnek tehát a környezet meghatározó erejét kell igénybe vennie – de ez nem okozhat problémát különösebben, mivel a szituáció definiálásának kommunikatív felhasználása az, ami minden beszélő embernek sajátja, igaz fejlettsége erősen függ egyrészt az intelligenciától, másrészt az egyébként meglévő kommunikálási készségtől. Pontosabban: az tudhat többnyire jól kommunikálni, aki sokat kommunikál.

Az intuitív jelentésmegragadás tehát a nyelvi forma szituatív hátterének ismeretét feltételezi, amit nagyon sok tankönyvi példamondat vagy nem ad meg, vagy pedig olyan természetellenes mondatokkal fogalmaz, aminek a való élethez alig van köze.

        Az intuitív jelentésmegragadás másik jelensége az, amikor a szövegösszefüggésből találjuk ki az ismeretlen lexikai elemeket. Ennek megtévesztő egyszerűségéről és látszólagos praktikumáról már szólottam, most következzék egy újabb adalék.

        Az intuitivitásnak alapvető feltétele a háttér ismerete, így egy szöveg elemeit csak a szöveg ismeretében, tkp. a tartalom ismeretében lehet megfelelően értékelni.

A gpsv-ben a háttérismeret a diák saját magánéletének ismeretét (is) jelenti.

Tehát, röviden: az intuitív jelentésmegragadás azt jelenti, hogy a tanuló már ismeri a tartalmat és így képes követni a hallottak tartalmát. Ez azt is jelenti, hogy az ismétlésnek alapvető fontosságot kell tulajdonítani, mert el kell érni, hogy a diák tetemes nyelvi anyagot ismerjen intuitíve, belső összefüggéseivel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.