Egy újabb, a magyar nyelvvel kapcsolatos jellegzetességeket boncoló tanulmány, ezúttal a magyar abc-ről.
Jelen írás célja annak megvizsgálása, hogy a magyar abc-ben mely betűk és mely hangjelölések tekinthetők jellegzetesen magyar nyelvre jellemző sajátosságnak.
***
Mivel a magyar nyelv latin betűket használ, így mindenekelőtt ebből indulunk ki!
Az eredeti (23 karakterből álló) latin abc-ből…:
A B C D E F G H I K L M N O P Q R S T V X Y Z
(A klasszikus latin nyelv még nem használta a J, U és W betűket, helyettük egyszerűen I-t és V-t írtak.)
…a magyar a következőket használja önálló betűként (22 darabot):
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z
A kiterjesztett latin abc-ből…:
À à; Á á;  â; à ã; Ä ä; Å å; Æ æ; Ă ă; Ą ą; Ç ç; Ć ć; Ĉ ĉ; Ċ ċ; Č č; Ð ð; Ď ď; Đ đ; È è; É é; Ê ê; Ë ë; Ę ę; Ě ě; Ə ə; Ĝ ĝ; Ğ ğ; Ġ ġ; Ĥ ĥ; Ħ ħ; Ì ì; Í í; Î î; Ï ï; İ i; I ı; IJ ij; Ĵ ĵ; Ł ł; Ñ ñ; Ń ń; Ň ň; Ò ò; Ó ó; Ô ô; Õ õ; Ö ö; Ø ø; Ő ő; Œ œ; Ơ ơ; Ř ř; ß; Ś ś; Ŝ ŝ; Ş ş; Š š; Þ þ; Ţ ţ; Ť ť; Ù ù; Ú ú; Û û; Ü ü; Ŭ ŭ; Ů ů; Ű ű; Ư ư; Ŵ ŵ; Ý ý; Ŷ ŷ; Ź ź; Ż ż; Ž ž.
… a magyar a következőket használja:
Á É Í Ó Ö Ő Ú Ü Ű
A (kiterjesztett) magyar abc:
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs
Amikor első alkalommal gondolkodtam el azon, hogy melyek lehetnek a jellegzetesen magyar betűk, akkor a következőkre tippeltem:
á, c, cs, DZ, dzs, gy, j, ly, ny, ó, ö, ő, sz, ty, ú, ü, ű, zs
Természetesen ez csak egy szubjektív lista volt, mivel alapvetően az vezetett, hogy mely, a latin abc-től eltérő jelölésű, kiegészített karakterek (pl. a kettős ékezetű Ű) vannak a magyarban, és hogy bizonyos hangokra mely magyar abc-s betűk alkothatnak az európai nyelvektől (általában) eltérő karaktert vagy karakterkapcsolatot (pl. a „zs” hangra a „Z+S”, vagy a „gy” hangra a „G+Y”, vagy a „dzs” hangunkra a „D+Z+S”).
Jelen munkámban csak ezekkel foglalkozom.
Gyakoriság szempontjából a magyarban a következő a helyzet:
(A kiemeltek azok a betűk, amiket jellegzetesen magyarnak véltem)
e - 12.256%
a - 9.428%
t - 7.380%
n - 6.445%
l - 6.383%
s - 5.322%
k - 4.522%
é - 4.511%
i - 4.200%
m - 4.054%
o - 3.867%
á - 3.649%
g - 2.838%
r - 2.807%
z - 2.734%
v - 2.453%
b - 2.058%
d - 2.037%
sz - 1.809%
j - 1.570%
h - 1.341%
gy - 1.185%
ő - 0.884%
ö - 0.821%
ny - 0.790%
ly - 0.738%
ü - 0.655%
ó - 0.634%
f - 0.582%
p - 0.509%
í - 0.499%
u - 0.416%
cs - 0.260%
ű - 0.125%
c - 0.114%
ú - 0.104%
zs - 0.021%
A feltételezett jellegzetességek vizsgálata
DZ, DZS, TY
A DZ, DZS és TY nem szerepel a gyakorisági listán, mivel pl. a és DZS alig néhány szóban szerepel, többnyire angol kölcsönszavakban:
nindzsa = ninja, dzsem = jam, dzsip = jeep, bendzsó = banjo, dzsungel = jungle, dzsessz = jazz, lándzsa = spear. Jellegzetesen magyar jelenség a „dzs” hang leírására, így ez a hangjelölés azonnal felkerül a tényleges „jellegzetesen magyar betű” listájára!
A DZ azonban nem tartozik a jellegzetes magyar hangjelölések közé, mivel még az IPA-rendszerben is /dz/ leírással jelölik a hangot!
A DZS-vel jelölt hangot több nyelvben is hasonlóképpen jelölik, pl. csecsenben is „D”+”ZS” kapcsolattal, a horvátban és a szerb-horvátban úgyszintén. Sok nyelvben azonban 1 karakterrel jelölik, pl. a cseh nyelvben, az angolban és az eszperantóban is. A német abc-ben nem szerepel ennek a hangnak az önálló jelölése (továbbá érdekes módon a német alap-abc-ben nem szerepelnek a jellegzetes német umlautos betűk sem!), hanem egy négyes betűkapcsolattal jelölik: D+S+C+H = dsch. A németről persze tudni kell, hogy ott pl. létezik még 5 karakterrel jelölt hang is, a „cs” leírására: T+Z+S+C+H = tzsch; ami ugyanúgy ejtendő, mint a tsch, vagy a zsch is.
A hármas betű (trigráf) azonban nem jellegzetes magyar jelenség, mivel számos nyelvben létezik hármas karakteres hangjelölés. Az interneten egy csaknem 120 db hármas betűt tartalmazó lista is megtalálható.
A TY a /tj/ (=zöngétlen zár-ínyhang) hang leírására szintén jellegzetesen magyar jelenség. Közismert, hogy a magyarban csak a „tyúk” szó (és összetételei) kezdődik ezzel a betűvel, ill. hanggal.
Á
Az Á, előfordul a cseh, farmoéz, izlandi, szlovák, ír, okcitán, portugál, spanyol és vietnámi nyelvben is, így nem tekinthető túl ritkának. Az A-nak igen sok mellékjeles változata van, így a latin abc-t ismerők valószínűleg nem találják meglepőnek, amikor a magyar nyelvvel ismerkednek. Az általa jelölt hang sok nyelvben létezik. Így az Á nem kerül be a jellegzetes magyar betűk listájába.
É
A gyakorisági listán látható, hogy az általam jellegzetesnek tartott magyar betűk és hangjelölések közül az „É” van a 8. helyen, tehát eléggé gyakorinak tekinthető. Miért vettem be hát a jellegzetes jelenségek közé? Eredetileg úgy véltem, hogy az ékezetes É nem gyakori a különböző nyelvekben, azonban, ahogy később utánanéztem, kiderült, hogy ez a karakter szerepel a következő nyelvekben: izlandi, kasubi, cseh, szlovák, uyghur. Megjelenik még emellett a katalánban, dánban, franciában, ír nyelvben, az olaszban, okcitánban, portugálban, spanyolban, svédben, és még a vietnámiban is!
Így az É ezennel lekerül a jellegzetesen magyar hangjelölések listájáról!
SZ
Az SZ a formája miatt került bele a listába.
Az S+Z karakterkapcsolat ugyan megtalálható a magyaron kívül a lengyelben, kasubiban és korábban a németben is – a lengyelben azonban /s/-nek ejtik, akár a kasubiban. Valójában a német abc jellegzetes „eszcet” karaktere ebből az „S”+”Z” karakterkapcsolatból alakult ki!
Az SZ azért kerül fel tehát a jellegzetesen magyar karakterek listájára, mivel a legtöbb latin abc-t használó nyelvben az „sz” jelölésére az S karaktert használják, vagy pedig egy szimpla karaktert.
J
A J karakter néha igen különösen viselkedik! Nem véletlen, hiszen a 26-betűs latin abc-be ez került be utolsóként! Az angolban a „dzs” hang jelölésére használják, és az angol abécés neve is ezt mutatja: „dzséj”.
Az IPA rendszerben a magyarnak megfelelő /j/ hang jelölésére használják, és sok nyelvben vagy J-vel, vagy Y-nal jelölik (mint az angolban is szavak elején!).
A germán, uráli, szláv és balti nyelvekben szintén a /j/ jelölését látja el.
A román nyelvekben változatosabb képet mutat: a spanyolban pl. /h/-szerűen ejtik; a francia, katalán, portugál és román nyelvben a „zs” hang jelölésére használják.
A román abc-t adoptáló nyelvekben, pl. a törökben, azerbajdzsánban és tatárban „zs”-nek ejtik, míg az indonézben, szómáliban, malájban, zuluban „dzs”-nek. Vannak továbbá ynelvek, amelyben „gy”-nek, és van, amiben „t”-nek ejtik!
Ha úgy vesszük tehát kelet felé, és a közvetlen szomszédaink számára az, hogy a /j/ hangot mi J-vel jelöljük nem jelent különösebb nyelvi jellegzetességet, míg a nyugati és sok adoptált latin betűs abc-t használó nyelvek beszélői számra azonban igen.
A J így szintén nem kerül fel a végleges listára.
GY
A GY mindenképpen helyet kap a listában! A „gy” hang jelölésére a latin karakterkészletből többnyire a D-t és a G-t használják a nyelvek. Az albán nyelvben az abc-ben is helyet kapott, ott „G+J” kapcsolattal jelölik; a korzikaiban hármas betűvel jelölik: „G+H+J”.
Mivel a „gy” hang „g”-hanggal valókapcsolata nem egyértelmű, és többnyire egy karakterrel jelölik, így helyet kaphat a jellegzetes magyar hangjelölési listában!
Ő, Ű
Az Ő, Ű esetében alkalmazott dupla ékezet alapvetően csak az írott magyarban használatos. Azért kell kiemelni, hogy az „írott” magyarban, mivel sok nyelvben létezik pl. az „ő”-nek megfelelő hang, de más karakterekkel jelölve. Emiatt néha úgy is nevezik, hogy „hungarumlaut”, vagy „magyar umlaut”. Sok nyelvben ismeretes kettőspontos umlaut, de általában nem használnak mellette kettős ékezetet is, mivel így nincs meg az esélye az összekeverésüknek.
A magyaron kívül még a farmoéz nyelv az, amelyik használja az Ő-karaktert a Ø, ø helyett, de elsősorban csak kézírásban, vagyis az abc-ben a Ø, ø jelek a hivatalosak.
Az Ő és Ű tehát „listás” karakterek!
Ó, Ú
Nézzük az Ó-t és Ú-t!
Az Ó megtalálható a magyaron kívül még a farmoéz, izlandi, kasubi, lengyel, cseh, szlovák, és szorb nyelvekben; továbbá a katalánban, írben, okcitánban, portugálban, spanyolban is.
A kiejtése többnyire „ó”, „ou”, de „u” és „ö” is lehet. A magyarban gyakoriság szempontjából hátulról a tizedik helyen van, így a relatíve ritkábban használt karakterek közé sorolható.
Az Ú-val már más a helyzet! Sok nyelvben nem tesznek különbséget hosszú és rövid „ú” között. Jelölve előfordul a cseh nyelvben, a katalánban, írben, okcitánban, portugálban, welsziben, arabban és perzsában is (utóbbi kettőben az adoptált latin-karakterkészletben).
A Ó tehát ismét részben sokkal elterjedtebb, mint az Ú, így az Ú inkább jellegzetes magyar abc-tag.
A kettő közül tehát az Ú kerül be a jellegzetesebb magyar karakterek közé.
NY
Az NY, mint digráf, a magyaron kívül előfordul még a katalánban, indonézben és lugandai nyelvben is. A spanyolban is használják, amikor a felső hullám mellékjeles ñ-t nem tudják használni, tehát főképp az internetes domain-nevekben. A katalánban csak betűkapcsolatként és nem önálló kettős betűként alkalmazzák.
A magyar által a palatális orrhang jelölésére használt NY valószínűleg nem tartozna a problematikus hangjelölések közé, mivel szinte minden nyelvben vagy kettős betűvel, vagy mellékjellel jelölik ezt a hangot. A hang jelölése előfordul még NJ, GN, NN, NH, és persze Ñ alakban.
Az NY tehát, mivel az általa jelölt hangot a többi nyelv is a magyarhoz hasonlóan az N-hez és a hozzá kapcsolt karakterekkel jelöli, így nem kerül be a jellegzetes magyar karakterkapcsolatok közé.
LY
Az LY természetesen listás, mivel közismerten hungarikumnak tartják. Érdekesség lehet a magyar /j/ hangjelölésekkel kapcsolatban, hogy hangtanilag a J és az LY gyakorisági összege képezi a magyarban a /j/ hang előfordulásának gyakoriságát, vagyis a /j/ hang használata sokkal gyakoribb, mint a J és LY betűink gyakorisága egyenként.
C
A C betű meglepően ritkán szerepel a magyarban! Amikor a jellegzetes magyar betűk közé választottam, akkor elsősorban a magyarban képviselt hangértéke volt a fő szempontom.
A magyarban ugyanis, akárcsak a szláv nyelvekben, és az albánban is a dentális zöngétlen affrikátát jelöli. Az angolban azonban már kettősséget mutat: a „k” hangot jelöli, kivétel „e”, „i”, „y” előtt (latin, francia és görög eredetű szavakban), ahol a magyar sz-nek felel meg. Az újlatin nyelvekben a „k” hangot jelöli mély magánhangzó (a, o, u) vagy mássalhangzó előtt, valamint a szó végén; magas magánhangzó (e, i, y) előtt az olaszban, a galloitáliai nyelvekben és a románban magyar cs, a nyugati újlatin nyelvekben sz . A törökben pedig a magyar dzs-hangnak felel meg.
A magyarban a C által képviselt hangértéket a katalánban és adaptált latin betűs japán átírásban T+S, a németben és olaszban Z, a szardíniai nyelvben T+Z, a tanakrosz latinbetűs leírásában D+Z jelöli.
Úgy vélem, emiatt a hangértékbeli változatosság miatt helyet kaphat a jellegzetes magyar betűk között.
CS
A CS érdekes módon kétszer gyakrabban fordul elő, mint a C.
Ezt a hangot is változatosan jelenítik meg a különböző nyelvekben: c, č, ch, cz, tc, tš, tx, tj, kj, j, t, ci. A IPA-rendszerében /ts/ hangkapcsolattal jelölik. Mivel elsősorban a magyarban jelölik ezt a hangot C+S kapcsolattal, így ez is „listás betű”.
ZS
A ZS maradt a végére. A „zs” hang használatos a legtöbb nyelvben, és a latin betűs írásokban jelölése elsősorban a Z-hez köthető, mellékjelekkel, vagy Z+H kapcsolattal; emellett még a G és J jelöli a „zs” hangértéket, továbbá előfordul Y-nal jelölve egyes amerikai spanyol akcentusokban, S+G kapcsolattal a Korzikán használatos nyelvben és S+I kapcsolatként az angolban. Mivel ebben a formában csak a magyarban használatos, így ez is jellegzetesen magyar hangjelölésnek számít.
***
A végső lista (egyelőre) tehát:
c, cs, dzs, gy, ly, ö, ő, sz, ty, ú, ü, ű
***
Egy kiegészítő megjegyzés
Ha megnézzük ezt az összetételt, azt látjuk, hogy 6 egy karakterrel és ugyancsak 6 több karakterrel jelölt betű szerepel benne.
Azt hihetnénk, hogy az összetett betűk talán ritkaság számba mennek a különböző nyelvekben, ez azonban egyáltalán nincs így! Íme egy rövid lista arról, hogy néhány nyelvben hogy is alakul a betűkettőzés a hangjelölés terén:
Összetett betűk az egyes nyelvekben:
(1) cseh: ch;
(1) jupik: ng;
(1) máltai: għ;
(2) horvát: lj, nj;
(3) łacinka: dz, dź, dž;
(3) szlovák: ch, ia, ie.
(5) katalán: ll, ny, ŀl, rr, ss;
(5) olasz: ch, gh, gn, gl, sc;
(5) spanyol: ch, gu, ll, qu, rr;
(5) üzbég: ch, gʻ, oʻ, sh, ts;
(6) lengyel: ch, cz, dž, dź, sz, rz;
(6-8) baszk: (dd), dz, ll, rr, ts, (tt), tx, tz;
(7) aromun: dh, dz, lj, nj, sh, th, ts;
(7-8) walesi: ch, dd, ff, ng, ll, rh, th; az Ñ helyett általában ng-t írnak.
(8) portugál: ch, lh, nh, qu, sc, xc, ss, rr;
(8) vietnami: ch, gi, kh, ng, nh, ph, th, tr;
(9) albán: dh, gj, ll, nj, rr, sh, th, xh, zh;
(9) magyar: cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs;
(12) vallon: ae, ch, dj, ea, jh, oe, oen, oi, sch, sh, tch, xh;
(22) afrikaans: aa, aai, ae, au, dj, ee, eeu, ei, eu, gh, ie, ieu, oe, oei, oi, oo, ooi, ou, sj, tj, ui, uu;
Látható, hogy a magyarra jellemzőnek tekinthetjük a betűkettőzést, azonban ha jobban megnézzük a gyakorisági listánkat, akkor azt látjuk, hogy pl. a DZ, DZS és a TY 0.1%-nál ritkábban használatos, továbbá gy és az azután következő (ami 1.185%) NY (0.79%), LY (0.738%), CS (0.26%), és zs – (0.021%) az összes gyakoriságnak csak mindössze 3%-át teszi ki.
***
Kérés olvasóimhoz!
Mint korábban is a…
„Szedett-vedett” „csecsebecséink” „színe-java” (Pályázat!)
Brain Storming - 2008.07.
… cikkem esetében, most is arra kérem kreatívabb olvasóimat, hogy ha kedvet éreznek hozzá, írjanak szavakat, mondatokat, vagy akár rövidebb szövegeket, amikben a fenti betűk a lehető leggyakrabban fordulnak elő!
Az ilyen szavak, mondatok és szövegek elsősorban a magyar nyelvvel ismerkedők részére szolgálhatnak hasznos segédanyagként, mivel ezekben nagy mennyiségben fordulnak elő a magyarra jellemző karakterek, lehetőséget biztosítva a „tömény gyakorlásra”!
***
Források és a témához kapcsolódó anyagok
International Phonetic Alphabet
Francia, német, spanyol, eszperantó, olasz, török, svéd, angol betűgyakoriságok:
Latin eredetű ábécék
ETAOIN SHRDLU
Hungarian alphabet
Svéd abc
Francia abc
Spanish Alphabet: Vowels
Spanish Alphabet: Consonants
Játékos, képes bevezető az olasz abc-be
Héber abc és kiejtés leírása:
Ukrainian Alphabet, Transliterations, and Pronunciation
Slovak Alphabet and Pronunciation (nagyon jó és áttekinthető, más nyelvekhez kapcsolt összehasonlító táblázatban!)
Estonian alphabet, orthography, pronunciation
The Greek Alphabet
German Alphabet & Pronunciation Guide
Cyrillic Alphabet
A finn abc-ről:
Lengyel abc kiejtése
The Hungarian alphabet
cseh abc:
eszcet
Soknyelvű adatbázis:
1 komment
Címkék: magyar nyelv magyar hangrendszer
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
